Az energiahatékony épületekkel összefüggésben az "U-érték" általában egy anyag vagy alkatrész hővezető képességét jelenti, más néven U-tényezőt vagy U-értéket, amely az anyag átadóképességének mértéke. hő egységnyi hőmérséklet-különbségre, időegységre vetítve egy egységnyi felületen keresztül, és általában W/m²-K egységekben (watt per négyzetméter per kelvin) fejezik ki.
Minél alacsonyabb az U-érték, annál jobb az anyag szigetelése, és annál hatékonyabban gátolja a hőátadást, javítva ezzel az épület energiahatékonyságát. Az energiahatékony épülettervezésben az alacsony U-értékű anyagok kiválasztása kritikus fontosságú a fűtési és hűtési energiafogyasztás csökkentése érdekében.
Bár az U-érték (vagy U-tényező) univerzális, az U-értékek különböző mértékegységekben fejezhetők ki. A legtöbb országban az U-értéket SI-egységben fejezik ki.
A legtöbb országban az U-értéket SI-egységben fejezik ki,
W/(m2⋅K):
Az Egyesült Államokban az U-értéket brit hőegységben (Btu) fejezik ki óránként-négyzetláb-Fahrenheit-fokon.
Btu/(h⋅ft2⋅°F)
Ebben a dokumentumban az U-értékek SI-ben vannak kifejezve, hacsak másképp nem jelezzük. Az SI amerikai szokásos értékekre való konvertálásához ossza el 5,678-cal.
A hővezető képesség alacsonyabb az épület jól szigetelt részein, és magasabb a rosszul szigetelt részeken. Az u-értékek figyelembe veszik a hősugárzásból, hőkonvekcióból és hővezetésből származó veszteségeket.
Bár a hővezetési tényező mértékegységei megegyeznek a hőátadási együtthatókkal, a hővezetési tényező abban különbözik, hogy a hőátadási együtthatók csak a folyadékokban történő hőátadás leírására szolgálnak, míg a hővezetési tényező a különböző hőellenállási formák egyenleteinek egyszerűsítésére szolgál.
Ezt a következő egyenlet írja le:
φ = A × U × (T1 - T2 ) ahol Φ a hőátadás wattban, U a hőátbocsátás, T 1 a hőmérséklet a szerkezet egyik oldalán, T 2 a hőmérséklet a szerkezet másik oldalán , és A a terület négyzetméterben.
A legtöbb fal és tető hőátbocsátása az ISO 6946 szabvány szerint számítható ki, hacsak nincs fém áthidaló szigetelés, ebben az esetben az ISO 10211 használható. A legtöbb földszinten az ISO 13370 szabvány használható. A legtöbb ablaknál a hőátbocsátás ISO 10077 vagy ISO 15099 szabvány szerint számítható ki.
Az ISO 9869 leírja, hogyan kell kísérletileg mérni egy szerkezet hőátbocsátását. Az anyagok megválasztása és a beépítés minősége döntően befolyásolja az ablakszigetelés hatékonyságát. Az ablakrendszer keretezése és kettős tömítése az ablakszigetelés tényleges gyenge pontja.
Feladás időpontja: 2024. augusztus 15